Bár a legutóbbi bejegyzés óta eltelt közel másfél év, az érzéseink mit sem változtak.
Hajnali négyet üt az óra, már a téli időszámítás szerint mérjük az élet múlását. Az utcán teherautó közlekedik, zajára felébredek. Ő olyan nyugodtan alszik mellettem, mintha lelkének nyugalmát soha semmi nem zavarhatná meg.
A szoba sötétjét megtöri a sólámpa fénye. Látom arcának lágy vonásait.
Csodálatosan szép.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!